Feliratkozás hírlevélre

Egy gála, egy elismerés

Nyakkendőkötés, cipőtisztítás, taxi, és már mehetünk is. Első gálaestémre indultam, éppen csak a szüreti időszak után. Kétségekkel vettem részt, hiszen általában távol áll az ilyen megjelenés egy olyan embertől, aki igazán jól csak a saját háza táján érzi magát. Koccintások, fényképek, néhol műmosolyokra lettem figyelmes, tapasztalva, mégis hogyan is működik az üzleti világ ezen része. Lehet, nem járok a föld felett, és tudom, kell a kapcsolattartás, szerencsés találkozás az üzlet világában. Egy borásznak legnagyobb elismerés, ha mosolyt és örömöt csal a fogyasztók arcára. Persze ki kell lépni a pincefalak világából, ezért is mentem nagy várakozással az estére. Jóleső érzés volt átvenni a Citistar Selection 2014. év Vasi fiatal borásza díját, de tudom, hogy ez nem jogosít fel semmi messzemenő következtetésre. Szeretném elnyerni az emberek bizalmát, hogy ha választás elé kerülnek, akkor mellettünk döntsenek.


Citistar Gála elismerés

Süt a nap október 10-én!

Korán kelünk, hiszen menni kell csömöszölni. Hagyományos módszer, de mi éppen erre építkezünk. Hagyományt művelni a modern világban. Október 4-én szedtük először tele a szüretelő ládákat. „Aki mer, az nyer” alapra játszottunk idén is, csakúgy, mint tavaly, amikor hasonló módon vészjósló gondolatok keringtek a szőlő-hegyen és sokszor a sajtóban is, miszerint nem lesz hordóba-való az idén. Idén rengeteg eső esett augusztusban és sajnos szeptemberben is, ami valóban sokat rontott a szőlő minőségén országszerte. A szüreti napok évről-évre kitolódnak. Voltak évek, mikor már október közepére a fürtök eltűntek a tőkékről az érettség miatt. Idén, aki tehette akkor kezdte a betakarítást. Nem vagyok elragadtatva az idei minőségtől, de annyi derűlátó emberrel beszélgettem, így muszáj hinnünk benne, hogy bizony lesznek finom borok idén is. Sőt, remélhetőleg még sok meglepetéssel fog kecsegtetni. Az erjedés már javában zajlik, és jövő héten már mehet a prés alá. Aztán tisztulhat is a 2014-es vörösbor. Piacra leghamarabb a karácsonyi időszakban lesz érett, bízzunk a legjobbakban.

Szeptember 10

Rémisztő lassan már az időjárás, és lassan közhely lesz ennyit beszélni róla, de komolyan nagyban mellénk állhatna valami angyalka, aki elfújja a felhőket az égről, és utat enged az őszi napfénynek. Nem hagyott a kíváncsiság, és ma délután kimentem 2 vödörrel a szőlőbe, és próbaszüretet végeztem, mondván hol áll az a bizonyos cukorfok. Meglepetést okozott teljes mértékben. Blauburgernél elkeserítő 12-őt, míg szelektált kékfrankosunknál 15 mustfokot mértem. Ezen adatok alapján szinte bizton állíthatom, ha nem történik valami extrém körülmény, akkor október eleje előtt csak füvet nyírni megyünk a szőlőbe.

A gazda mikor megpihen….

Guba-hegy végén, ahol a sorok kifutnak van egy rozoga padocska. Talán két csavar ha összetartja az egészet, de mégis megvan a kapocs amitől működik. Évek óta csak gyötri az időjárás viszontagsága, néha még fizikai atrocitás is éri, mégis ép és használható. Sokszor vagyok ezen a véleményen más dologban is, hiszen néha kevés dolog kell, hogy működjenek a dolgok, összeálljon egy-egy momentum. Fontos, hogy a létrehozott értékeket fenntartsuk és ápoljuk. Ilyen feladatnak érzem a szőlővel való törődést is, hiszen állhat így is, lehet úgy is, a lényeg, hogy törődjünk vele és „működjön”. Lehet, hogy nem vonalzóval húzott sorközökkel, lehet, hogy nem lézersugárban vannak a fürtök, lehet, hogy néhol a fürtök sem könyvbe illőek, de tudom, hogy a miénk, és MI csináltuk, és ha elhanyagoltuk volna, akkor egész biztosan nem kerülne sok bor a pincébe. Furcsa, hogy ezek a gondolatok épp az elején említett padon jutottak eszembe nézve a sorok hosszúságát, és a sok áldozatot ami ezen sorok művelésével jár. Legyünk elégedettek azzal, ami megadatott nekünk, és törekedjünk arra, hogy azt a legjobban tudjuk csinálni, ügyelve arra, hogy miután leülünk a padra, legyen kivel megosztani az örömünket!

Menjek vagy maradjak?

A napokban aztán tényleg érezni a nyár melegét. A hőmérő volt, hogy napon közel már 50 fokot is mutatott. Beindult a szőlő is teljes fejlődésében. Lecsengőben van a virágzás, aminek nagyon jót tett a meleg, igaz közbe bekacsintott egy hűvösebb nap pár, de szépen kötöttek a fürtök. Elbűvölő volt a szőlő virág illata. Sokat vallották, hogy virágzáskor hagyjuk magára a szőlőt, hiszen most élni a nászát. Ezt nem tudtuk tiszteletben tartani, hiszen ilyenkor összejönnek a szőlőmunkák. Bíztunk benne, hogy a sok szidás miatt idén nem hajtanak ki a fránya hónalj hajtások, de nem hallgatott ránk a tőke, így most is megmutatja mennyire van ereje tejében, így ezerrel megy a hónaljazás. Elkeserítő tempót tudunk diktálni, de tavalyi évhez hasonlóan megtanultuk, ha egyszer át van fésülve a terület és precízen meg vannak szedve a felesleges hajtások, akkor a szezon további részében kezelhetőbb a zöldmunka. Nagyon fontos ez az időszak a szőlő érésének.

Pincénél is dübörög az élet. Nem is tudom melyik helyen legyen éppen. Indul a meleg, egyre kellemesebb a pincében hűsölni. Nagy a szárazság a kertben sajnos, de napi ritmust ad az növények öntözése. Sok-sok fejlesztési terv van, ám jelenleg kicsit át kell csoportosítani a fontossági sorrendet.

 

Kis közösség, nagy szeretet. Menjünk bortúrára a Pogányokba!

Adott egy falu, kevés lakossal, adott egy ősi szőlőhegy, és sok-sok szorgos pincetulajdonos. Országunk nyugati szélén, Vas megyében, Kőszegdoroszlóról van szó, azon belül a településhez tartozó Pogány-hegyről.

Immár 6. alkalommal gondolták a gazdák, hogy az oly’ divatossá vált Nyitott Pince napot idén is megrendezik, hagyományosan Pünkösd vasárnap délutánján. Az idő bódulatba ejtő, a társaság szórakozott, a borok zamatosak.

A rendezvényt megelőző napokban már az arra járó is felfigyelt a sürgő-forgó emberekre, szervezkedésekre, hiszen remek alkalom, hogy összefogva, odafigyelve a másik telkére is némileg kicsinosodjon a szőlőhegy. Tizenhat pincetulajdonos gondolta úgy, hogy részt vesz a rendezvényen, és a legszigorúbb zsűri elé kínálja féltve őrzött borait. Sok gazdának hihetetlen élmény, hogy láthatja, milyen örömmel és kedvvel isszák mindazt, amiért egész éven át dolgozott. Nem kis erőfeszítés kistermelőnek, gépesítés nélküli szőlőben ilyen borokat előállítani. Fejlődik a hegy, hiszen évről évre jobb borok kerülnek kínálásra.

Idén is egy remek piknik hangulatot sikerült varázsolni a hegy útjaira. Fiatalok, barátok, ismerősök, a fűben diskurálva, elfeküdve, nevetgélve, és némi nótaszóval töltötték el a délutánt. Nagy élmény volt személyesen is végigjárni a csodálatos naplementében a túrát, megkóstolni egy-egy bort, és számos ismerőssel találkozni. Éhen sem maradtunk, hiszen szinte minden pincénél ehettünk némi borkorcsolyát. Pogácsa, zsíros kenyér, pástétomok, borlekvár volt idén a kínálat. A résztvevők bíznak benne, hogy nem hagy alább a lelkesedés és kitartóan, fejlődve, immáron ténylegesen igazi hagyománnyá nőheti ki magát a rendezvény. Összefogva, barátilag, kis családként példaértékű önszerveződő program, és ez teszi bájossá, és szerethetővé.

A pünkösdi hétvége valóban a mulatásról és a borról is szól már, hiszen a szombati napon a szomszédos Csepregen és Lukácsházán, majd levezetésképpen a Pogányokban került sor a poharak benedvesítésére. 

Bővebben: http://poganyok.blauburger.hu/ 

Meghaltam volna, ha nincs 9 diófám...

"Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:

-- Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...

Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokban nagyon hamar el tudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot....

Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és utasom a reszkető kezével egy fél kiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat ültette....

Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.

Járható út... Megyek és én is veszek tíz facsemetét!"

Weinidylle

Hurrá! Májusban a sok munka közepedtén ideje kényszerszabadságra menni, és ellátogatni - úgy mint tavaly - a szomszédos Ausztriába, Burgenladba. Már harmadik alkalommal rendezik meg Weinidylle keretein belül a Weinfrühling nyitott pincék hétvégéjét. Idén május első hétvégéjére esett a program. Tavaly, amikor vasárnap este letettem a tarisznyát, már akkor tudtam, hogy biztosan a következő alkalomra is benevezek, hiszen több mint 60 borászt lehet végiglátogatni, megkóstolni a kiváló boraikat, némi szakmai fortély elsajátítására is van lehetőség. Idén édesapámmal és egy Kőszeg környéki borásszal csaptunk neki a túrának, de hamar találtunk még magunk mellé ismerősöket, így végül öten indultunk neki az útnak. Az odafele úton csodálkoztam, hogy ez alkalommal nem volt tömve a 4 csillagos busz, de ezt betudtam a bizonytalan időjárásnak. Táskában a fényképezőgép, esernyő, némi elemózsia, nyakunkban a pohár, térképekkel és ismertető anyagokkal. Jöhet az első Frizzante! Korrekt, pontos menetrend állt a kezünkben, amihez igazodni kellett. Rohoncon volt a Checkpoint, és mivel tavaly már bejártam ezt a részt, így inkább kicsit távolabbi részt céloztam meg a társasággal. Kulm-ba igyekeztünk. A busz indulásáig fél óra... Húha, mit is tegyünk, rögtön beültünk egy Shuttle buszba, és irány egy tavaly nagyon szimpatikus 1 ha-os gazdaság, amelynek házigazdája Anton Kern volt. Ismerősként üdvözölt, és akkor jöttem rá, hogy bizony kifogytam a névjegyeimből. 

A kontakt megvolt és ment a Pogányoki Nyitott Pince menedzselése, viszonthívás a rendezvényre. Körülbelül fél óra buszozás után már a Kulm táblánál jártunk. A busz kitett minket a buszmegállóban. Embereket elvétve láttunk, de kezünkben a térkép, és irány a hegy! Hegymenetben szükségessé vált az esernyő is a táskából, de hamar bevetődtünk Heinz Ganfusshoz, aki egy pékséggel, saját készítésű sonkával, borral és vendéglátással foglalkozik. A hely hangulatos, ám boroshordót nem láttunk. 4 bort kóstoltunk náluk, többek között 2011-es Kékfrankost is. Látni szerettünk volna, és még több élménnyel gazdagodni, így miután megszáradtunk irány a következő közeli pince. Simon-Poller fogadójában jártunk. Kedvességgel és barátsággal fogadtak minket. Közösen leültünk egy asztalhoz a gazdával és feleségével. Elmesélték a szövetkezeti rendszerüket, a borhoz való viszonyukat. Mellékállásban foglalkoznak a szőlővel, illetve a borral. Miután mindent megcsodáltunk, kóstoltunk egy Roesler bort, ami a Kékfrankos és a Zweigelt keresztezésével jött létre. Interspecifikus fajta az elődjeihez képest, és meglepően festőszínű bort produkált. Bepakoltunk egy üveggel a táskánkba, majd irány tovább! Tudtuk, hogy nincs "sok" pince Kulmban, ezért még 2 volt esélyes a tervben, majd továbbállni Moschendorfba! Helmut Poller fiatal borász volt a kiszemelt. Itt éreztünk egyedül némi hűvösséget, de itt tudtunk enni egy kis kiflit. Kóstoltunk 2009 -es Kékfrankost , Merlot -t. A kaland ezután következett, mikor úgy tűnik nehezen fogunk hazajutni, mert hiába vártuk az egyértelműen jelölt buszt a megállóban, de nem akart jönni. Némi telefonálás, és bő 1 óra várokozást követően kaptunk egy privát buszt, amivel gyorsan eljutottunk a kezdő állomásunkra Rohoncra. 

Ott némi aggodalom után, mikor rájöttem, hogy a sebes taxiban hagytam a fényképezőgépemet, Kőszegnek vettük az irányt. Itthon még egy-egy telefon és nyomára bukkantunk a gépnek is. Másnap érte mentünk, így az emlékek nyoma is megmaradt. Második napra sajnos nem tudtunk benevezni, de idén ennyivel is beértük. 

Igyekszünk jövőre is részt venni e programon, és akkor már kellő rutinnal fogunk rendelkezni a helyek minőségét illetően is.
Uhudler, weinidylle.

Locsolkodás

„És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.”
Pilinszky János


És felnézünk a böjtölő magányból és véget ér a világtól elfordulás. A húsvét misztériumából átsugároz az öröm, az átélt felszabadulás. A húsvét az „anyát” először mondó kisbaba, a kamasz első csókja, a diplomaátvétel büszke kézfogása, az első nap a munkahelyen, az „igen” az oltár előtt. Minden új kezdete, a kitárulkozás, a rügybe robbant növények nyílása, a belső utazás utáni megérkezés az új egységbe, a közösségbe.
Szeretnénk ilyenkor megmutatni magunkat. Szeretnénk mi is kinyílni másoknak, együtt örülni és adni. Odaadni magunkat, mindenünket. Hogy mindenki kinyíljon és velünk örüljön a legszebb ajándéknak, az életnek. Ezért locsoljuk meg a lányokat, ezért kínálják a fiúkat borral. A bor a legősibb közvetítő ember és ember között, kapcsolat a szellem és lélek között. Igyunk, hogy megcsókoljunk valakit, igyunk, hogy megbeszéljük, hogy nagyon nehéz az élet, de itt és most mégis olyan jó veletek. Igyunk könnyű fehéret, amely laza és pimasz, igyunk rozét, amely bódító és illatos, igyunk vöröset, ami bölcs és megfontolt.

Ünnepeljünk, táncoljunk, locsoljunk, borozzunk!

A borban található kiemelkedő antioxidánsok

Ebben a fejezetben szeretném a figyelmet a már említett antioxidánsok jótékony hatásaira irányítani. Vizsgáljuk meg, mitől is számít élettanilag értékesebbnek a kék szőlő, illetve miért is olyan „felkapottak” manapság a szőlő és annak származékai.
A szőlő hatékony erejének titka a benne található értékes antioxidánsokban rejlik. A tudományos kutatások által kimutatott eredmények alapján úgy tarják, hogy a szőlőszemek belsejében található úgynevezett OPC(oligomerikus proanthocianidin) a világ legerősebb antioxidánsa. Segít a jó vérkeringés fenntartásában és helyreállításában, a véredények falának erősítésében, a hajszálér-kapillárisok javításában a visszértágulat és aranyér megelőzésében. Kevesen tudják, hogy (nagyobb koncentrációt tekintve) a szőlőmagban lelhető a legtöbb antioxidáns, melynek legjelesebb bizonyítéka, hogy tizennyolcszor erősebb a C-vitaminnál és ötvenszer erősebb az E-vitaminnál. Az említett (szőlőmagban és héjban található) OPC vegyület bizonyult tehát ezidáig a leghatásosabb és legerősebb „szabadgyök-söprögető” antioxidánsnak, hiszen erejénél fogva, szinte kisöpri, kitisztítja szervezetünkből a szabadgyökök által létrehozott láncreakciókat, ezen túl képes megszüntetni vagy közömbösíteni a fontos szövetek és sejtek károsodásának folyamatát.

 2013-2015 Kampits Családi Pince - Kőszeg


design by suletom